A transzformatív mediációs modell az USA-ból indult útnak a múlt század kilencvenes éveinek elején, azaz már több mint húsz éve. Az alapítóatyák, Baruch Bush és Joseph Folger 1994-ben írták meg a „The promise of mediation” című könyvüket, amelyet – részben átírva, álláspontjukat több kérdésben revideálva - 2004-ben adtak ki újra. Azóta gondozásukban született még egy alapmű a témában, a 2010-ben kiadott „Transformative Mediation: A sourcebook” (a továbbiakban: Sourcebook). Ez utóbbi könyvnek (a fordítóként közreműködő mediátorok szubjektív szempontjai szerint) legfontosabbnak tartott fejezetei idén jelentek meg először francia nyelven, ennek apropóján került megrendezésre 2018. május 29-én Párizsban egy transzformatív mediációs konferencia, majd egy-egy napos mesterkurzusok (a kiélezett helyzetek transzformatív kezeléséről) a téma egyik „öregjének” számító Peter Millerrel. Mindkettőn szerencsém volt részt venni, beszámolóm következik.
A konferencia egyik sztár hívóneve maga Baruch Bush volt, aki egy videóval készült az eseményre, New Yorkból jelentkezve be. Köszöntötte a francia kollégákat, és felidézve a transzformatív modell születésének történetét, annak körülményeit és nehézségeit, beszélt az iskola jelenéről, illetve örömét fejezte ki a módszer Európában való terjedésével kapcsolatban. Erről (mármint az európai jelenről) bővebben beszélt még a konferencia elején Jacques Faget kutató, tanár, mediátor is, továbbá Marianne Souquet tréner, mediátor, aki a módszer családügyi esetekben való alkalmazhatóságát mutatta be. Damien d’Ursel ügyvéd, mediátor és Olivier Chambert-Loir coach, mediátor (a Sourcebook egyik francia fordítója, aki egyben a másik fordító édesapja) további alkalmazási területeket vizsgáltak meg, így az interkulturális mediáció, illetve a nagy szervezeteken belüli (munkaügyi jellegű) esetek is szóba jöttek.
Az est leginteraktívabb és maradandóbb előadása díj viszont mindenképpen John Peter Weldon mediátor, tréner (a módszer francia „atyja”) videóprezentációját illeti, aki szituációs játékokon keresztül mutatta be, milyen technikát is alkalmaz egy vérbeli transzformatív mediátor. Így szemléletes példákat láthattunk a tükrözésre, az összefoglalásra, az ellenőrző kérdésre és az aktív hallgatásra. Az ezekhez fűzött kommentárokból érthetővé vált, hogy a transzformatív modell nem a folyamat mederben tartására, nem a klasszikus értelemben vett tárgyalásra és nem a megoldáskeresésre összpontosít.
A konferencián elhangzott legfontosabb üzeneteket így foglalnám össze:
A transzformatív modell a konfliktus dinamikájának egy újfajta értelmezésén alapul, amely figyelembe veszi az egyes személyekre, illetve a köztük fennálló kapcsolatokra gyakorolt hatásokat is. A transzformatív módszer célja, hogy a konfliktus által okozott destabilizáció és bezártság állapotában található felek fokozatosan újra felfedezzék erőforrásaikat, képessé váljanak (ön)reflexióra és elmozdulásra/cselekvésre („empowerment”), sőt ezen túlmutatóan (újra) nyitottá válhassanak a másik igaz(ság)ának elismerésére is („recognition”). A módszer sokkal inkább a konfliktusos interakció átalakítására összpontosít, mint a konkrét megoldás keresésére, amely inkább járulékos nyereségként jelenhet majd meg. A mediátor kizárólag nem irányító jellegű („non-directive”) technikákat alkalmaz, bíztatva a feleket az érzéseik és álláspontjaik kölcsönös kifejezésére, teljes mértékben tiszteletben tartva a személyek önrendelkezését.
Ezek voltak a tartalmilag elhangzó legfontosabb üzenetek. Ami inkább a körülményeket illeti, nagyon meglepődtem, hogy a teltházas teremben több mint 200-an voltunk mediátorok, a konferenciára már hetekkel az időpontja előtt nem lehetett helyet foglalni, az újonnan megjelenő francia nyelvű Sourcebook pedig úgy fogyott, mint a cukor... Lehet, hogy ráéreztek valamire a modellt Franciaországban meghonosító szervezetek?